Az egyre olcsóbban elérhető elektronikai eszközök elterjedésével a népszerű videómegosztó portálokon gombaként szaporodnak a különböző célokkal rögzített akció- és autókamerás felvételek. Vannak, akik vloggerként rögzítik munkájuk részét képező autózásaikat, míg mások úti videókat készítenek vagy a fedélzeti kamerák segítségével a közlekedés többi résztvevőinek hibáit rögzítik. Olyan szinten terjednek az ilyen tartalmú videók, hogy nem telik el nap anélkül, hogy ne találkoznánk bakifelvételekkel. A szórakoztatási célon túl az autós fedélzeti kamerák egyfajta vagyonvédelmi- és bizonyítékrögzítő funkcióval is rendelkeznek, sőt, egy szabálysértési- vagy büntetőeljárásban a felvételek akár bizonyító erővel is rendelkezhetnek, bár ehhez a felvétel készítőjének tanúvallomása is szükséges.

Azonban valószínűleg csak kevesen gondolnak arra, hogy a kamerák elterjedésének lehet egy nem várt „mellékhatása” is. George Orwell az 1984 című regényében igencsak szürreális képet vetít olvasói elé a Nagy Testvérről, amely mindent lát – és a regény címéhez képest bő három évtizednyi késéssel eljutottunk oda, hogy kis túlzással ma már szinte mindent rögzít valahol egy kamera.

A gyakorlati haszna ennek vitathatatlan, hiszen számos baleset rekonstruálásában és a felelősség megállapításában is segítenek a digitális szemek, de felmerül a kérdés, hogy vajon rendben van ez így? Jó ez nekünk? Az előnyök mellett van hátránya is a kamerák használatának? Sértünk esetleg valamilyen szabályt a szinte „korlátlan” rögzítéssel? Az Autó Pult szerkesztősége ennek az összetett kérdéskörnek a megválaszolására kereste fel Dr. Kizlinger András adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogászt, hogy adatvédelmi szempontból mennyire szabályos, illetve szabálytalan az, ha autós kamerát használunk?

„Ma már fillérekért beszerezhetők szinte bárhol a gépjárművekbe szerelhető fedélzeti kamerák. A felszerelés egyszerű, használatuk nem igényel lényeges szakértelmet, viszont felmerül a kérdés – hasonlóan a családi házakra szerelt kamerák esetéhez vagy akár a kerékpárosok, motorosok bukósisakjára szerelhető kamerákhoz –, hogy a felvételt készítők tisztában vannak-e a kamera által rögzített felvételek jogi hátterével?

Azt tudnunk kell, hogy a hazai szabályozás lényegét alapvetően két jogforrás határozza meg. Az egyik a 2018. május 25. napjától az Európai Unió területén alkalmazandó Data Protection Regulation (röviden: GDPR) általános adatvédelmi rendelet. A hazai jogforrás pedig az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény. Ez utóbbi adatkezelésként definiálja – az alkalmazott eljárástól függetlenül – az adaton végzett bármely műveletet, ide sorolva a fénykép-, hang- vagy képfelvételkészítést is. A jogszabály tehát egyértelműen kimondja, hogy bárki, aki képfelvételt készít, adatkezelőnek minősül. A fedélzeti kamerák működése adatvédelmi szempontból igen összetett, mert azon kívül, hogy magát a természetes személyt, illetve annak cselekményét is rögzítik, közterületi felvételeket is készítenek. A közterület megfigyelésére viszont a legtöbb esetben csak a rendőrség és a közterület-felügyelet rendelkezik jogosultsággal. Ezzel máris elérkeztünk, ahhoz a kérdéshez, hogy akkor jogtalan a gépjárművekbe szerelt fedélzeti kamera használata?

A GDPR és az Infotv. rendelkezéseit nem kell alkalmazni a természetes személynek kizárólag saját, személyes céljait szolgáló adatkezeléseire, azaz, ha az elkészített felvétel saját célra kerül felhasználásra. A saját célú felhasználást azonban szűken kell értelmezni és két részre bonthatjuk: a felvétel elkészítésére és az elkészített felvételen végzett további adatkezelési műveletekre. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság 2014. március 10-én kelt állásfoglalásában adott támpontokat, amelyek segítenek abban, hogy a magánszemélyek gépjárműbe szerelt kamerák által rögzített felvételei saját használatúnak minősüljenek. Ezek a feltételek az alábbiak:

• A kamerákat magánszemélyeknek kell üzemeltetniük,  
• a saját személyes célok nem indokolhatják a kimagaslóan jó minőségű, folytonos mozgást rögzítő felvételek készítését,
• a rögzített felvételeket nem lehet korlátlan ideig megőrizni, ezt a korábbi szabályozás 5 munkanapban határozta meg,
• biztosítani kell, hogy a tárolás során a felvételekhez harmadik személy ne férhessen hozzá.

Hangsúlyozza az állásfoglalás, hogy az Infotv. alóli kivétel csak a felvételek készítésére és tárolására vonatkozik.

A rögzített felvételeken végzett további adatkezelési műveletekre, pl. a felvétel nyilvánosságra hozatalára, már alkalmazni kell az Infotv. rendelkezéseit. Jelenleg a legnagyobb gyakorlati problémát az jelenti, hogy a készített felvételek nem maradnak meg saját felhasználású körben: több esetben azokat feltöltik közösségi és különböző videómegosztó oldalakra, márpedig fontos tudni, hogy ezekben az esetekben sérül a felvételen látható érintett/érintettek információs önrendelkezési joga. Ha a felvételeket nyilvánosságra hozzuk anélkül, hogy a személyes adatokat (képmás, cselekvés, rendszám) nem tesszük felismerhetetlenné vagy a felvételen látható érintett/érintettek hozzájárulását nem szerezzük be, jogsértést követünk el, amely hatósági eljárást és adott esetben sérelemdíj fizetési kötelezettséget is vonhat maga után.

A fedélzeti kamerákat az esetek többségében azért szerelik fel az emberek, hogy azokat egy esetleges büntetőeljárásban vagy szabálysértési eljárásban bizonyítékként felhasználhassák. A NAIH gyakorlata szerint a személyes adatok védelméhez fűződő jog megsértésével készített felvételek bizonyítékként történő felhasználása elsődlegesen nem adatvédelmi jogi kérdés. A Legfelsőbb Bíróság egy 2000-ben született döntésében kimondta, hogy a felvételek bírósági vagy szabálysértési eljárásban bizonyítékként való előterjesztése felhasználásnak minősül, és a felhasználás tényének megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a felvétel készítése a személyiségi jogok megsértésével történt. A bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Ezért nem lehet a felvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni.

Jelenleg Magyarországon a gépjárműbe szerelt kamerák használatával kapcsolatban nincs olyan hatályos jogszabály, amely kifejezetten megengedné vagy tiltaná a kamerák felszerelését. Ám amennyiben fedélzeti kamerát szerelünk gépjárművünkbe, a kamerával rögzített felvételt kizárólag saját használatra készítsük, a felvételeket folyamatos felülírással rögzítsük, az elkészített felvételekhez harmadik személy ne férjen hozzá, a felvételeket ne hozzuk nyilvánosságra a személyes adatok felismerhetetlenné tétele nélkül, tehát a nyilvánosságra hozott felvételeken nem látszódhat arcmás, rendszám vagy egyéb személyes adatra vonatkozó információ.”

A fentiek értelmében tehát az ilyen kamerákat használók akkor járnak el jogszerűen, ha a felszerelt kamerák esetében betartják a NAIH állásfoglalásában leírtakat, mert ezáltal az információs önrendelkezési jog nem sérül. Szükség esetén azt a párperces felvételrészletet érdemes megtartani felhasználható bizonyítékként, amely alapján például egy baleset vagy szabálysértés rekonstruálható. Tudni kell továbbá, hogy a cikkben olvasható ajánlások/szabályok a hazai szabályozást tükrözik, és vannak olyan országok, ahol kifejezetten tiltott az autós kamerák használata. A cikk készítése során a különböző videómegosztókon és közösségi médiafelületeken látott, sok esetben különösen nagyfelbontású videók alapján elmondható, hogy az adatvédelmi hatóság ajánlásait sokan – nagy eséllyel a jogi szabályozás ismeretének hiányában – nem tartják be. Reméljük, hogy cikkünk után ez a tendencia valamelyest javulni fog és bízunk benne, hogy írásunkkal tudtunk segíteni a fedélzeti kamerát jogszerűen használni kívánó autóstársaknak. Ami viszont a legfontosabb konzekvencia, hogy a defenzív, előrelátó vezetést semmilyen fedélzeti kamera nem képes pótolni – ezt soha ne feledjük!

forrás: autopult.hu - Varga Balázs