SAMLING INTERJÚ A 2019-ES ÉV PROJEKTMENEDZSERÉVEL,
BORBÉNYI KATALINNAL
2. RÉSZ

SAMLING: Van-e bármilyen képzés, amit most csinálsz, amit tervezel a közeljövőben? Legyen akár egy könyv, amit olvasol, valamilyen iskola, ami most tanulás, önképzés címszó alatt elmondható?

BK: Horváth Balázs fordított most egy agilis könyvet, ezt még nem sikerült megszereznem, elég új kiadvány, agilis projektmenedzsment, ezt mindenképpen szeretném, illetve van egy könyv, ami a pozitív projektmenedzsmentről szól. Hiszem, érzem, tudom címmel jelent meg. Ez a kettő, amivel a jövőben szeretnék foglalkozni, illetve most a díj kapcsán nagyon sok előadás, felkérés érkezett, egyetemi oktatások, így elég sok szakirodalmakhoz, tematikákhoz, és sok minden máshoz hozzá kell nyúlnom.

SAMLING: Van kedved oktatni?

BK: Van, van! Szeretek a projektmenedzsmentről beszélni, házon belül is szerencsére meg szoktak keresni, amire nagyon büszke vagyok. Nem mondom, hogy tantermi képzést, inkább saját tapasztalataimat osztom meg. Ezek általában 4-6 alkalmas, pár fős beszélgetések, elindulva onnan, hogy mi a projekt, egészen addig, hogy time-management, válságmenedzsment, vagy controlling, minden, ami a projektbe belefér.

SAMLING: Meddig lehet projektmenedzser a projektmenedzser? Projektmenedzser lehet-e az ember nyugdíjig?

BK: Ha nyugdíjas leszek megmondom (nevet)! Nem gondolkodtam ezen a kérdésen, de lehet, hogy el kellene kezdenem, hogy mi lesz velem 10 év múlva, hogy meddig bírom ezt a fajta pörgést.
Azt az érzést, megélést mesélem el ezzel kapcsolatban, amikor a gyermekem születése után nagyon hamar visszajöttem dolgozni, és úgy éreztem, hogy nekem mindenképpen csinálnom kell valamit. Elkezdtem projekteket vezetni, és egy csomó stratégiai feladatot is vittem. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem az a munka, amit otthonról lehet csinálni gyermek mellett. Annyi kitettség volt abban, hogy mikor alszik, mikor sír, mikor fáj a hasa a Babának, hogy teljesen alkalmatlan voltam betölteni ezt a szerepet. Ez egy nagyon nagy feszültség volt az életemben, mert se anyaként, se dolgozó nőként, sehogy sem tudtam megfelelni igazából, minden szerepemben alulteljesítettem. Legalábbis ezt éreztem. Ott be kellett látnom, hogy nem bírom a tempót, és ki kellett lépnem abból a zónából, és más feltételek mentén megtalálni a munkát. Ez egy nagyon nehéz időszak volt.

SAMLING: Abból, amit eddig mondtál én úgy érzékelem, hogy a családanyai lét nélkül nem lenne Tiéd ez a díj. Jól gondolom?

BK: Azzal, hogy nekem családom, gyerekem lett, egy olyan felelősséget vállaltam, amit jól akarok csinálni! Sokkal megértőbb lettem, és sokkal inkább el tudom fogadni, amikor a kollégáimnak beteg a gyermeke, vagy a férje, vagy az anyukája. Persze, hogy az az első! És azt gondolom, hogy ezt abszolút meg is hálálják a projekttagok. Látszik, hogy ott kiesett 3-4 nap, de kit érdekel, tényleg ez a fontos? Nem! Korábban nem ilyen voltam. A gyermekem, és az én drága Férjem nagyon sokat alakított, és megmutatták az igazi fontosságát az életnek.

SAMLING: Gyakori panasz kezdő projektmenedzserek részéről, hogy szívesen csinálnák, képesnek érzik magukat a feladatra, és lendület van bennük, de az első felvételi beszélgetésen egy ilyen pozícióra az induló kérdés: „Milyen tapasztalata van? Az még nincs… Akkor nem kérjük, köszönjük!” A kiírt projektmenedzsment álláshirdetések száma Magyarországon jelenleg (csak a nagyobb portálokon) 4-500, ami szerintem egy jelentős szám. De hogyan lehet ebbe ténylegesen belefogni, ha ilyen nehéz a kezdés?

BK: Inkább onnan kezdeném, hogy a projektmenedzsment egy gyakorlat alapú hivatás. Ez nem az a szakma, amit megtanulok egy felsőoktatásban, kijövök és már jó is vagyok. Nagyon sok pofont kell kapni, hogy az ember értse és tudja, hogy miről is szól, amit csinál és milyen feladata, lehetősége van projektmenedzserként. Nehezítő körülmény, hogy ahány projekt, annyi környezet. Így minden projekt egy jó gyakorlási terep.
Én azt gondolom, hogy 3-5 év projektvezető tapasztalat biztosan kell ahhoz, hogy egy bizonyos seniorságot elérjen valaki, nem véletlen, hogy én magam is most először kezdtem el egyáltalán gondolkodni, hogy a díjra beadom a pályázatomat. Pedig voltak mögöttem projektek, soha nem éreztem az elmúlt 10 év alatt, hogy felkészült lennék erre.

SAMLING: Egy picit visszatérhetünk az előző fejezetre? A szakma kapott a magánéletedtől soft skill-eket, ez egyértelműen bebizonyosodott. De visszafelé, a magánéleted, a családi életed kap valamit az egyre növekvő PM tapasztalataidból, képességeidből?

BK: Igen, az ütemezés, feladatmenedzsment, time-menedzsment nagyjából percre pontosan van kiszámolva a Férjemmel, ki megy, ki nem megy a gyerekért, mikor megyünk színházba, minden a céges naptáramban van vezetve, pont ezért, mert nagyon összefügg a cég és a magánélet nálam. Igazából nálunk úgy 4-5 éve nagyon durva naptárhasználat van, mióta Levente megszületett azóta még inkább, mindent tudunk egymás életéről - vagy amennyit kell (nevet). Nem nagyon szoktunk elmenni Excel-tábla nélkül nyaralni se, tehát eső-nap, napfényes-nap, minden meg van tervezve. De sokat lazultam, mert idén a Balatonra Excel-tábla nélkül mentünk. Kicsit rosszul is éreztem magam, hogy mi lesz. Azért túléltem, és jó volt! Sikerült hekket enni Excel nélkül is!

SAMLING: Kedvenc film?

BK: Nem biztos, hogy sokan fogják ismerni, egy román művészfilm egyébként: „4 hónap 3 hét 2 nap”. Nem egy könnyed darab, egy abortuszról szól Ceausescu idejében Romániában, Körülbelül 2 - 2 és fél óra a film, 15 mondatnál igazából nincs benne több, zeneileg se egy kiforrott. Igazából egy rozsdás ventilátor zöreje hallatszik alatta végig. Imádom! Egyetemistaként láttam egy szegedi moziban, és óriási élmény volt! Maga a történet nagyon sokkoló, nagyon sötét, nagyon erős. Valahogy ott és akkor, abban az életkorban, abban a moziban, azt a kávét, azt a vörösbort fogyasztva olyan meghatározó volt, hogy a művészfilmek irányába fordultam. Jelenleg sajnos nagyon kevés időm van rá, a sok órás Sátán tangót a Cirkóban most nem vállaltam be. Ha tehetném, akkor beülnék és reggeltől estig valamelyik art moziban lennék, és nézném ezeket az „őrületeket”.

SAMLING: Netflix előfizető vagy, esetleg Disney, Amazon, HBO?

BK: HBO GO-nk az van, igen! A Szolgálólány meséje és társai azért bejönnek a képbe. Black mirror most az új kedvenc.

SAMLING: Közelmúlt legmeghatározóbb színházi élménye?

BK: Pintér Béla és a Szkéné színház. A kedvenc darabjaim tőle a Titkaink, a 42. hét és a Szívszakadtig. Abszolút rétegdarab. Nem a tömeg, kommersz. A Férjem néha elvisz pl. egy-egy zenés darabra, ilyenkor megmondom neki, hogy egy évben egy ilyen elég. Persze A Pál utcai fiúk a Vígszínházban, nekem is örömet okoz.

SAMLING: Egy Hollywood-i film…

BK: Tarantino.

SAMLING: …amiben az átlagember számára is benne van a projektmenedzsment? Amiből legjobban lejön egy projektmenedzser élete, céltudatossága, összefogó ereje?

BK: Ha nem is felnőtt film, de egy mese jut erről eszembe, a Mancs őrjárat! Bizonyára a kisgyermekes anyukák, apukák fogják ezt ismerni inkább.
Ahogy Rider (projektvezető) a kutyákat erőforrások tekintetében optimalizáltan, az adott problémára fókuszáltan elosztja, és azonnal reagál, és válságmenedzsment van, és ahogy foglalkozik a kutyák életével, és a jutalomfalat a végén… Szerintem fantasztikus. :-)

SAMLING: Nagyon köszönöm az interjút!

VÉGE

Aktuális Projektmenedzsment képzéseinket itt tekintheti meg!

A riportot és a fotókat készítette: Orbán Árpád / 2019. november