SAMLING INTERJÚ A 2019-ES ÉV PROJEKTMENEDZSERÉVEL,
BORBÉNYI KATALINNAL
1. RÉSZ

SAMLING: Csapjunk a közepébe: a díj átadása kapcsán, az elhangzott köszöntőkből már megtudhattuk, hogy miért fontos, miért jó projektmenedzsernek lenni, és hogy hány millió projektmenedzser van a világon…

BK: …és mennyi lesz!

SAMLING: Igen, hogy hány millió lesz... de hogy kezdi valaki a projektmenedzseri pályafutását? Engem most inkább a projektmenedzser, mint ember érdekel, és az emberi képességei. Melyek voltak már meg, mik lettek és mik lesznek a terveid szerint? Kezdjük talán időrendben: hol végeztél, hol szerezted meg az alapképzésed?

BK: A Szegedi Tudományegyetemen végeztem, és közgazdász vagyok.

SAMLING: Az első projekt? Diploma után, vagy már előtte?

BK: A projekt jellegű munkák már korán megtaláltak - vagy én őket, akár egyetemi kapcsolatokban, feladatokban, gólyatáborok szervezésében. Az erős szervezési készség mindig velem élt, bár akkor még nem tudtam feltétlenül, hogy ezt hívhatjuk projektmenedzsmentnek is.
Az első munkahelyem a Lombard Lízingnél volt, szintén Szegeden. Termékfejlesztő voltam ingatlan területen. Aztán elköltöztem Budapestre, és a CIB lízingnél folytattam karrieremet, majd jött a Generali Biztosító.
Informatikai területen kezdtem üzleti elemzőként, és valahogy itt is mindig a projektek közepében találtam magam. Később a személybiztosítási területen folytattam, ott már tényleges projektmenedzserként. Részt vettem törvényi változásokat lekövető projektekben, termékfejlesztési projekteket vezettem, de voltak stratégiai feladataim is az akkori személybiztosítási vezető mellett. Aztán néhány évvel később elkezdtünk nemzetközi projektekben is gondolkozni.
Amikor a babázás után visszajöttem a Generalihoz, átrendeződés történt a szervezetben. Létrehozták a Stratégia- és Menedzsment Igazgatóságot, ahol én csoportvezetői szerepet kaptam. A Stratégiai és üzletfejlesztési területet vezetem azóta is. Három fő fókusza van a csapatnak:
- a vállalati stratégai lebontása,
- stratégai projekt-menedzsment,
- innováció menedzsment.

SAMLING: Ha jól értem, akkor nem tisztán projektmendzser vagy, hanem vonalbéli vezető beosztásod is van, és emellett kapsz projekteket, amelyeket te irányítasz, koordinálsz?

BK: Így van. Nem projektirodaként vagy projekt portfólió management területként funkcionálunk, hanem kiemelt stratégai programok, projektek irányításával foglalkozunk.

SAMLING: Egyszerre hány projektet viszel?

BK: Azt hiszem, hogy a legtöbb, amit vezettem, az hat kisebb-nagyobb projekt volt egyszerre. Ez a csoportvezetői és az innovációs munkák mellett elég megterhelő, nem javaslom hosszú távon. A minőség romlását is eredményezheti. Igyekszem fókuszálni, és tényleg csak azokkal a projektekkel foglalkozni, amelyeknél erős a határidő nyomás, stratégiai jelentőségűek, kihívást jelentenek, és a vezetőség által is támogatottak. A fókuszálás lett az új jelmondatom.
Amikor az ERGO akvizíciót csináltuk – melynek kapcsán a díjat elnyertem - akkor ez a fókusz nem volt kérdés. Nem volt más projekt, nem is lehetett. Ez egy 0-24-es projekt volt, rövid, intenzív időszakban. Maga a projekt tervezés és megvalósítás 3 hónap volt, utána még egy 3 hónapos etapot rátettünk nyomon követésnek, de ebbe nem fért bele más.

SAMLING: Milyen projektmenedzsment képzést, iskolát, speciális tanfolyamot végeztél házon belül, vagy házon kívül?

BK: Mindenhol - is! Nincs projektmenedzser minősítésem egyébként. Agilis módszertantól kezdve a vízesésig, válságmenedzsmentig, vezetői kommunikációig sok aspektussal foglalkoztam. Ami a projektmenedzsment határterülete, abban is igyekszem megmártózni. Az elmúlt 10 évben évente-fél évente biztos, hogy volt valamilyen projektmenedzseri képzés, amit elvégeztem. De ami talán még ennél is fontosabb, az autodidakta módszer és a tapasztalatszerzés.
Amit személy szerint nagyon értékesnek találok, azok a szakmai fórumok, konferenciák, amelyek kifejezetten projektmenedzsereknek szólnak. Akár az IPMA, akár a PMSZ fórumai, a havi teadélutánok. Olyan tapasztalattal, olyan életszerű problémákkal, megoldásokkal találkozhatunk, amiket egyetlenegy képzés sem tud igazából megadni. Ezeken a fórumokon életszerű, hús-vér emberek szerepelnek, akik a saját életükről, a saját projektükről beszélnek. Rengeteget adnak az így keletkező kapcsolatok, beszélgetések.

SAMLING: Hadd foglaljam össze ezt a nagyon fontos részt! A projektmenedzser-képzés 3 fő lába esetedben:
- egyrészt autodidakta módon képzed magad folyamatosan,
- másrészt a szakmai kapcsolatok, konferenciák is kiemelt szereppel bírnak,
- harmadrészt pedig a tantermi jellegű vagy online kurzusok.
Az iskolai képzések mennyire elhagyhatók, vagy nem elhagyhatók szerinted?

BK: Azt gondolom, hogy nem elhagyható, akár a felnőttképzés típusú, akár a céges, munkahelyi képzésekről beszélünk. Annyi minden van, annyi kapcsolódási pont van még a projektmenedzsmenten kívül, hogy ezekre igenis oda kell figyelni, és mindig vannak új trendek is. Vannak trendek, vannak módszertanok, és ezek jönnek, jönnek, jönnek, és folyamatosan frissülnek, és mindig valami más dimenziót mutatnak meg magukból, amire nagyon nagy szükség van! Nem lehet egy módszerrel dolgozni! Változik a világ, brutálisan felgyorsult, és ehhez tényleg olyan eszközök és módszerek kellenek, amit mások kipróbáltak, és ha nem is 100%-ban, de valamilyen módon adoptálni kell, és ki kell próbálni őket, és megnézni, hogy mi megy, és mi nem megy egy adott szervezeti környezetben. Illeszteni kell a módszert a kultúrához és a projekt típusához, céljaihoz is.

SAMLING: Napi hány kávét iszol?

BK: Nem olyan sokat (nevet).

SAMLING: Milyen szoftvereket használsz? Programokat használtál, használsz most? A sztenderdek közül mi az, amit fontosnak tartasz?

BK: Nem vagyok „szoftver-függő”. Azt gondolom, hogy nem ezek fogják megoldani a problémáinkat, bármilyen szoftvert alkalmazhatunk, meg vezethetünk benne ütemezést, hogyha azt nem kontrolláljuk, és nem kérdezzük meg, hogy azok valóban elkészültek-e, és hogy milyen a minőségük, erről nem fog a szoftver önmagától beszélni, és nem fogja a megoldást kiköpni. Nyilván kell és szükséges is a szoftver, mint eszköz. Az MS Project az, amit ki tudnék emelni a szoftverek közül.

SAMLING: Mi a véleményed a projektmenedzsment kompetenciák arányairól, a hard skill-ek/soft skill-ek, melyik mennyire fontos most, illetve mennyire tartod fontosnak az arányokat, mennyire tolódnak el 50-50%-ról?

BK: Ez egy izgalmas kérdés! Igen erősen változnak az arányok az idő elteltével. Szerintem 90-10-ből indultam. 90% volt a hard elem. Excel kell, és ütemezés kell, és miért nincs kész, és memó, és határidő, és költség… ez nagyjából ki is tette a projektjeim nagy részét. Ez volt körülbelül nyolc éve, de folyamatosan értem fel ehhez a szakmához, és értem meg az emberközpontú projektmenedzsmentre. Nagyon sok vezetői munka van abban, hogy elkezdtem az „emberrel” foglalkozni, elkezdtem a bevonást, a konfliktuskezelést, az emberek iránti érzéseimmel egyáltalán foglalkozni, hogy egy csapat egyáltalán mitől lesz csapat, milyen dinamikával tudnak dolgozni.
Nem gondoltam még mielőtt anyuka lettem, hogy igen, az egy anyukának rettenetesen fájó tud lenni, hogy ha a gyermeke lázasan fekszik, és mi az, hogy nem jön be ma dolgozni, és mi az, hogy nincs kész a feladata. Nem tudtam megérteni, mert nem voltam abban a helyzetben, és nem is voltam érzékeny és fogékony erre a témára. Ma már sokkal érzékenyebb vagyok! Született egy gyerekem, és tudom, milyen az, amikor lázasan fekszik, én se vagyok beszámítható olyankor. Ezeket el kell engedni, ezeket meg kell engednünk, hogy igen, anya legyen ott is, abban a pillanatában, még akkor is, ha projekt van, és meg kell oldani. Ha extra helyzet van, azt nyilván meg kell oldani, pótlásra, beugrásra, B-tervre szükség van gyakran. Nagyon erősen átcsapott nálam a people-management soft részébe ez az arány.

SAMLING: Mit gondolsz, csak a te személyes esetedben, vagy a szakmai ismeretségi körödben általánosságban is?

BK: A projektekben, amiket én vezetek ma már olyan 60% a soft, és 40% a hard. Nem tudom, hogy a rutinnak, vagy a kor előrehaladtának köszönhető, de nagyon sok zsigeri megérzés van már bennem, egyre több bizsergés, amikor egyszer csak érzem, hogy valami ott nem jó! Ha átlépek rajta, és azt mondom, hogy nem baj, majd megoldják a szakértők, vagy nem kérdezek rá, két hónap múlva úgy jön vissza, mint a bumeráng, és úgy vág fejbe, hogy ott maradok. Akkor már hiába kapok a fejemhez, hogy tudtam, és hogy miért nem figyeltem oda. Már szinte ösztönösen van bennem egy ilyen feladatlista, egy to do-list, hogy mikre kell odafigyelni, és miket kell finomra hangolni, megkérdezni, utánajárni, biztos úgy van-e, és az eseteknek a nagyon nagy százalékában ez bejön. Ha nem foglalkozom ezekkel, akkor az nagy károkat tud okozni a projektben, vagy újabb feladatokat generál.

ELSŐ RÉSZ VÉGE!

Riportunk 2. részét ide kattintva olvashatja

Aktuális Projektmenedzsment képzéseinket itt tekintheti meg!