« Blog
Korábbi résztvevőnk és kollégánk a blog szerzője, aki elmeséli hogyan sikerült túllépni egy régi, megmagyarázhatatlan félelmén, miközben új perspektívát nyert a céljairól és a fejlődéséről Lóasszisztált tréningünk hatására.
A lovak őszinte visszajelzései és a fokozatos tanulás segítettek, hogy a személyes és szakmai akadályokat más szemszögből lássam.
Hogyan kezdődött az egész?
Gyermekkori félelem és annak hatása
Irracionálisnak tűnhet egy félelem, ha nem kapcsolódik hozzá konkrét trauma? Évekig úgy gondoltam, hogy az enyém ilyen – nehezen megmagyarázható, mégis erős és valódi. Gyerekkoromban egy hetes, ottalvós lovastáborba írattak be a szüleim. A táborban a gyerekek mosollyal az arcukon lovagoltak egész nap, míg én az öt nap nagy részét a karámok szélén töltöttem. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy felüljek egy több száz kilós állatra. Nem volt előzetes bevezetés, sem finom ismerkedés, csak a hirtelen közelség, amitől visszahőköltem. Nem értettem, mások honnan veszik ehhez a bátorságot.
Csongor etetése
Fejlődésem új lehetősége a Lóasszisztált tréning
Csapatmunka, önismeret és lovak: csak szépen sorjában
Sok évvel később, amikor megtudtam, hogy a munkahelyem egy lóasszisztált tréningen való részvételt szervez, egyből ez az emlék ugrott be. Újra láttam magam a pálya szélén, kívülállóként. A félelem reflexként tört rám, még mielőtt bármi megtörtént volna.
Szerencsémre azonban most egészen más tapasztalat várt. Már a megérkezés pillanatában megkönnyebbültem: senki nem akarta, hogy azonnal lóra üljünk. A program fokozatosan épült fel – először messziről figyeltük a lovakat az ő természetes közegükben, miközben mi csapatépítő feladatokkal kezdtünk. Ezek a gyakorlatok nemcsak a közösséget erősítették, hanem önreflexióra is lehetőséget adtak.
A félelem oldása és az önbizalom építése,
amikor a ló és én vagyunk egy csapat
Őszintén szólva, fel sem tűnt, hogy alig két óra elteltével már a tenyeremből etettem a lovakat répával. A fokozatosság, a tisztelet és a nyugalom légköre lehetővé tette, hogy az évtizedes félelmem oldódni kezdjen – nem kényszerből, hanem saját ritmusában. A tréning egyik legérdekesebb része a lóvezetéses feladat volt, ahol az is kiderült, ki hogyan reagál egy váratlan helyzetre – legyen szó akár a munkahelyi életről, akár a magánéletről. A lovak őszinte és azonnali visszajelzései tükröt tartottak elénk – nem lehetett sem elrejteni, sem eljátszani a magabiztosat.
Kolléganőnk és Ametiszt
A vizualizáció ereje és az akadályok leküzdése közösen
Motiváció a köbön: a munkatársaim, a lovak és én a közös cél eléréséért küzdünk
Vizuális típus vagyok. Gyerekkorom óta, ha problémába ütközöm, lerajzolom, „kirajzolom” magamból, hogyan látom a megoldást. Így az utolsó feladat számomra különösen sokat jelentett: saját akadálypályát kellett felépítenünk, amelyen keresztül kellett vezetnünk egy lovat. A pálya a kitűzött célhoz vezetett, és az odáig vezető út nehézségeit, kihívásait jelképezte. Ez a gyakorlat nemcsak a célt segített vizualizálni, hanem érzékelhetővé tette számomra, hogy ezek az erős, érzékeny állatok valóban társak lehetnek a fejlődésben – akár személyes, akár szakmai szinten.
Mi mindent adott nekem a képzés?
A nap végére kristálytisztává vált számomra, hogy nemcsak egy félelmen léptem túl, hanem egy új nézőpontot kaptam az elakadásokkal és célokkal kapcsolatban is. A lovak jelenléte, reakcióik és a tréning keretei mind abban segítettek, hogy úgy nézzek magamra és a céljaimra, ahogy még soha korábban.
| Képzésajánló: |
 |
Ha cége számára egy hatékony, mégis élvezetes fejlesztést keres, amely a csapat összefogására és az egyéni vezetői erősségek kiaknázására épít, akkor ne habozzon – válassza a Lóasszisztált képzésünket! Képzésünk célja, hogy erősítsék a munkatársak közötti kapcsolatot és támogassák a céges célok közös elérését.
Ismerje meg, hogyan válhat a céges csapata még erősebbé és hatékonyabbá egyedülálló, élményalapú tanulásunkkal!
