1. Célok helyett homályos vágyakban való gondolkodás.

A sikeres emberek képesek célokban gondolkodni. Honnan, hová és mikorra? Nagyon sokszor lehet hallani a vezetőktől homályos elvárásokat: kicsit dolgozzatok gyorsabban, legyen már minőségibb a munkád… Ezek nem célok, hanem csak vágyak. Vágyakkal nem lehet embereket irányítani, de magunkat sem.

2. Túlhajszoltság, a prioritások rossz érzékelése! Egyhelyben toporgás.

Sokan elvesznek a napi „forgószélben”, a napi üzemmenetben. Ezt úgy értem, hogy jó célokat meghatározni könnyebb, kulcskérdés azonban a végrehajtás. Két ellentétes erő hat a vezetőkre: a mindennapi üzemmenet kiszolgálása, illetve a célok elérése. Más szavakkal, a vezető legnagyobb kihívása elvinni a csapatát, a szervezetét onnan, ahol most van, oda, ahol lehetne a jövőben, és mindezt a napi üzemmenet „forgószelében” tenni meg.

3. Sok vezető ma is úgy irányít, mint az ipari korban, autokratikusan.

A világ ellenben ma már agilis, megsokszorozó típusú vezetőket igényel. Ennek egyik oka, hogy egyre több folyamatot digitalizálunk és robotizálunk, vagyis ahol főleg embereket kell irányítani, ott komplex munkakörök jönnek létre, így sokszoros különbséget tud okozni a hozzáállásuk, a motivációjuk. Példaként képzeljük csak el, mekkora különbség lehet egy megkeseredett, felmondás előtt álló és egy alkotó lelkesedéssel dolgozó rendszergazda között. A másik ok az új generáció, amely dominánsan van már jelen a munkaerőpiacon. Ők már egy coaching alapú vezetői kultúrát igényelnek, karrierlehetőségekkel, munkahelyi élménnyel.

4. 10 vezetőből 7 mikromenedzseli beosztottjait, és ezzel erős demotivációt teremt.

Nagyon valószínű, hogy Te, kedves olvasó is közöttük vagy. A munkavállalók 71 százaléka érzi úgy, hogy mikromenedzselik, és visszafogják a teljesítményét, miközben a Gallup-kutatások azt mutatják, hogy a dolgozók motivációja soha nem látott alacsony szintre csökkent.

5. Sok vezető elszakad a valóságtól. A vezető nem látja a saját szerepét a kialakult problémában.

Gyakran látunk kiégett, stresszes, túlterhelt vezetőket. Sokszor halljuk, hogy másokat hibáztatnak, ha nem mennek a dolgok, rosszabb esetben össze is roppannak. Elpanaszolják, hogy „csak hülyékkel” vannak körülvéve, hogy az emberek nem motiváltak, hogy napi 10 órát kell ott lenniük… és persze lehetne ezt folytatni. Az igazság az, hogy az önvédelmi mechanizmusaink miatt mindannyian önámításokat hozunk létre (pl. a mikromenedzselő vezető érzete: „ha nem vagyok ott, nélkülem úgysem mennek a dolgok”). A környezetünkben ezt mások könnyedén látják, csak mi vagyunk rá vakok. Ezért a vezetőnek nagyon befogadónak lennie a visszajelzésekre. Ellenben ez a legnehezebb, két ok miatt. Az első a saját önámításaink, hiszen nehéz túllátni a saját önigazoló gondolatainkon. A másik ok, hogy a vezető minél feljebb van a ranglétrán, annál kevesebb őszinte visszajelzést fog kapni.

Ecsédi István

Amennyiben érdekli, hogyan válhat tudatosabb vezetővé és miként menedzselheti a legjobb módszerekkel és technikákkal feladatait és embereit,

Tekintse meg Vezetői képzéseink listáját!